Anna and the Barbies, bárhol, bármikor.

Szóval, karácsony van. Amúgy jó, hogy vannak a facebooknak alternatív csatornái, így nem ott kell mindent osztanom, megtehetem itt, meg nyilván twitteren. Sajnos, mostanában kicsit ráfagyok néha pinterest-re is. Attól nem félek, hogy ez bekövetkezne az instával is. Maradjon magának.

Ördöggel parolálsz, mennyekkel szarul állsz.

Voltam időközben a Radnótiban a Glembay-ház című előadáson, dec. 20., vasárnap, akkor volt a premierje. Azóta át is nevezték talán Glembay-vérre. De tetszett, nem könnyű darab, jó gondolkodni. Lekötött.

Utána hétfőn meg a Vasovski Symphonic-on. Even though nem posztoltam róla facebookon, ott voltam. Maga az ötlet nagyon jó, a klasszikus hangszerek zseniálisan szóltak, csak valaki mondja már meg, hogy háttérénekesekre miért bíztak rá teljes számok eléneklését? Azért vokálos, hátteres, mert nincs benne annyi, hogy egy egész koncertet elvigyen. Ezzel nincs semmi baj, csak ne akarjuk többnek feltüntetni sem. Olyan gyenge volt a hangjuk! Néha tényleg (elég gyakran) azt kívántam, hogy lécci, most csak zene legyen, meg se próbáljatok énekelni. Persze, amikor láttam, hogy a kis énekes fiúka már nagyon rendezgeti a haját, már mondja fejben, hogy most jól kiengedem a hangom, már nagyon hajol a mikrofonhoz, akkor veszett fejsze nyele. Énekelni fog.

Az meg végképp érthetetlen, hogy miért adnak nekik Eminem meg Snoop Dogg számokat??? Nem tűnt fel nekik, hogy azoknak még más fekák sem futnak neki? 

A hírességek nevével promózták ugye, nagyon. Ők 1-2 számot énekeltek, de hihetetlen, hogy Mező Misi mindenféle sallang nélkül kiállt, és mindenféle erőlködés nélkül megtöltötte az egész arénát. Nem kellett semmi ugráljatok, lássam a kezeket, anyámkínja, egyszerűen csak odajött, leszarta, hogy mekkora hype az egész, és gyönyörűen énekelt. Őt megközelíti Baricz Gergő, aki nagyon átélte, mert pár kilométert leszökdécselt a színpadon, de az ő hangja is elég jó volt. 

Majka-Curtis szívem csücske, ezért inkább nem írok semmi, de azt megjegyezném, hogy Curtis énekelni még csini ingben jött, meghajolni azért már átkapta a melegítőt. Tőlük is meghallgattam volna még néhány számot.

Járai Márk a másik szívem csücske, neki másik számot adtam volna.

Radics Gigi pedig egyértelműen dobogós, szeretem a hangját, ráadásul hasonlít Klaudia barátnőmre.

Tolvai Renit sajna eddig sem szerettem, ezután sem fogom. Vélhetően az Aranyember volt a stylistja és ráv*rte az arcára. 

Volt egy beatbox-os csávó is, BassLime, kis színfolt, elég durva volt.

De! Foglaljuk össze. Ki az, aki ez előtt hallott Mr. Vasovski-ról? Nem sokan, tényleg? De mellégereblyéztünk néhány hírességet, széjjel plakátoltuk a várost, aztán már meg is töltjük majdnem az arénát. 

Kiskarácsony!

Megtartottam jó szokásomat, ismét készítettem ajikat! Főztem narancslekvárt, english lemon curd-ot, kandírozott gyömbért és mézeskalácslikőrt. Remélem, finomak is, a fele már túl van a tesztelésen!

De eléggé élem ezeket a napokat, felkelek, megtömöm magam sütivel, ledőlök, nézek romi filmeket, elfoljtom az érzelmeimet, megtömöm magam sütivel, társasjátékozást követelek.... Szerintem ennyi. 

Ma este viszont már kimozdulnék egy mozikába, vagy ilyesmi. Meg szeretnék menni kirándulni és korcsolyázni is. Plusz idén már ugye nem megyek irodába sem, eléggé #theworldismine.

ma ez:

Semmi lazaság arról, hogy dark chocholate meg Red wine every day. Nem, mert igazából most azért ez a bor, mert csak az jár a fejemben. Vacsi mellé ittam egy pohárral, meg activityztünk és ahhoz is egy pohárral, de annyira elálmosodtam, hogy el nem hiszem. Miért isszák ezt? Anyuék azt mondták, hogy pont ezért. Menni kell aludni. De azt majd én eldöntöm, ok? Ne a bor mondja meg nekem. Bár sugallta már nekem ital, hogy ideje lenne aludni térni... hehe.

Szóval ma megint volt sugallatom. Visszamegyek bébiszitternek, csak éppen küldöldre. Au pair. Keresen a finom, ropogós pénzt, közben nyelvet tanulok, szeptembertől meg sulizok is esetleg mellette. Valamit kezdeni kell, hogy mehessek innen.

Néha amúgy ráhangolódom arra  is, hogy Ausztráliába menjek.

Vagy folytassam a kettes számú munkámat nyár elejéig, utána egy jó 30 napos InterRail (anyone interested, amúgy?), utána nyári egyetem és valahol külhonban még egyetem.

Majd adja magát. A lényeg, hogy mozgásban legyek fizikailag, szellemileg és érzelmileg is, aztán úgyis kialakul.

Ma megint hazaértem korábban amúgy. Olyan jó kis nyugis dolog. De persze a csincsőcselék ledöntött a lábamról...

mintapéldányok:

1. nejlonharisnya télen, hidegben, kiscipővel, éjjel, nem is sorolom. igazából csak hálás vagyok nekik, már nem bosszantom magam miattuk. gratulálok, annyit tudtok, örülök, hogy ezt csináljátok, mert tényleg túlnépesedés van, és néhányaknak el kell hullani.

na, szóval magam miatt le kéne írnom a dolgaimat, mert remek ötleteim és ritka tapasztalaim még köddé válnak az éterben, azt meg nem szeretném. szóval azt találtam ki, hogy kirakok egy kis képecskét, aztán írogatok róla.

most kis összefoglalásként az utóbbi időről ez nagyon jó. meg Florence and the Machine amúgy is mindig elég jól megmondja.

szóval akkor amúgy anno németországból nyilván hazaköltöztem. Apu kijött értem. elmentünk kirándulni Trierbe is, elég jó volt, csak nagyon hideg. viszont nagyon finom forralt cidert kortyolgattam. a kocsit meg jól teleraktam cuccokkal. találtam albérlőt is a kis lakomra, érdekes, most visszatekintve már nem is tűnik olyan kínosnak a bürokrácia miatti szenvedésem.

de vszeg érdekesebb, mi van most. megkaptam a kis diplomámat, szakács is lettem, nu bisztróban megcsináltam a gyakorlatomat és dolgozom már 14 hónapja pr - marketin haderőként. kedvelem, de kéne már az új kihívás.

igazából a blog nevét is megtartom, mert mainz és az erasmus kis kincs volt az életemben. azóta is visszavágyom. és igen, keresem most is épp a lehetőséget, hogy visszamehessek. ugyanitt, ha valakinek van Magyarországon kívülre tippje, merre mehetnék komm szakmában dolgozni, ne tartsa magában. csak mehessek.

de hogy mi is a káosz az életemben. igazából nem sok. csak annyi, hogy az eltervezett-szeretném, ha sikerülne dolgaimat be kell pakolni az épp ezt élem fiókba. amik meg kikoptak onnan, kicsit lejjebb csúsztatni.

nyilván nekem lesz csak fontos ez a blog, hogy néha kibeszélhessem magamból, meg persze két amnéziám között visszanézhessem, mikor mi volt, mit láttam, mit olvastam. igazábül arra is gondoltam, hogy a határidőnaplómba minden naphoz írok pár sort, hogy mi történt.

hogy mire figyeljek a jövőben.

és fontos, hogy most őssze voltam Moszkvában és Milánóban is. Milánót élhetőbbnek tartom, mert legalább le tudtam olvasni, milyn járaton, utcán stb. vagyok, míg Moszkvában fulladoztam a cirill betűkben.

nyáron meg szeretnék interrailezni európában. valaki? addig még kuporgatok egy kis pénzt.

sokan mondják, főként az okosak, hogy meg kell magam becsülni, meg olyan emberekkel körülvenni magam, akik méltók. érdekes, de tényleg itt van. sajnos, néha szeretem azt gondolni magamról, hogy megmentő vagyok. de ez nem jelenti azt, hogy magamra kéne venni a másik keresztjét. főként, ha ő maga is inkább lenyeli a keresztet, mint hogy bárki a közelébe férkőzhessen. utána meg elbújik egy kis barlangban, egy üregben, mohás falak alatt. 

oho, és meg is szólalt az a szám, maiből az idézet van. st. jude.

hogy mik a terveim? külföldre menni. igazából önkénteskedni is nagyon szeretnék, csak még nem érzem, hogy pár százezer, milliós tételt ki tudnék fizetni, hogy deportáljam magam nyilván jótékony cselekedetekért. például imádnám, ha az amazonas mentén kis fa házikókban angol taníthatnék gyerekeknek. de majd egyszer!

és miért szeretnék külföldre menni? mert kell a távolság. néhány szempontból néhány embertől. amúgy meg társadalmi és gazdasági szempontból is. addig kell gyorsan menni, amíg van rá lehetőség. illetve, szerintem a képességeimmel is mehetnék. ezért gondolkodom kinti MA képzésen is például. talán már tavasszal kimehetnék, aztán ősztől jelentkezem az egyetemre.. én kibékülnék azzal is.

itthon addig is szeretnék még valamiféle képzést csinálni, legalább egy pár alkalom tavasszal. akár kézműves tanfolyamot is, mert mostnaában nagyon bennem van, hogy leülnék a muzsikaszó mellé és festenék. vagy szappant gyártanék. a lényeg, hogy kicsit kiszakítson ebből a világból. 

de jól érzem ám magam a bőrömben. néha sok a feszkó, de legalább folyik az élet. nem kell nekem langyos víz.

SOROZAT

nyáron nyilván futott a Sons of Anarchy oda-vissza. oh jax. oh jax.

most, hogy megy az aranyélet, egészen rá tudnék arra is állni. meg Olasz Renátóra is.

FILM

tudja egyáltalán valaki követni, ahogy folyamatosan jönnek ki???? 

ZENE 

december 21-én lesz ez a Mr Vasovki symphonic téma. arra nagyon szeretnék menni.

A lényeg, hogy mostanában is megetszek minden azért, hogy ne maradjon szabadidőm.Két munkám van, meg ami még becsúszik, de az edzés továbbra is hiányzik. pedig egész jó kis body builder lennék. valaki szponzorálna engem? főállásban is csinálom.

Vicces, minden nap beszélek írókkal. sokan említik, hogy mennyivel könnyebb leírni, sőt, kiírni magukból dolgokat. és ez tényleg így van. lehet, skizofrén leszek am. de még nem tud zavarni!

Visszatértem, minden értelemben. Most végre megint van egy kis időm írni, elég sokminden volt

Például otthon voltam az ünnepekre, ami egyszerűen egy csoda volt :):) mondhatni, tökéletes. Megleptem anyuékat, és két nappal korábban érkeztem, hazavonatoztam szépen. Péntek hajnalban indult  a vonat, szóval csütörtök éjszakámat még a bárban töltöttem. Olyan jó volt. Aztán hazafele szép gyorsan mentem, másfél átszállással utaztam, szenvedtem a fáradtságtól. De beültem a négyesbe, kényelmesen, erre az egyik megállónál felszálltak, felriadtak álmomból és egy szófosó csaj beült velem szemben, aki mindenkinek elkezdte mesélni, mennyire jó végre hazamenni, két hónapja nem volt otthon, pedig csak két óra vonattal. Meg hogy milyen jó város Passau. 

A St. Pölten-i átszállásnál végképp tré lett, már előtte is hallottam a hazafele tartó magyarokat és románokat, hangoskodtak, zörögtek, gyerekek betegek voltak és köhögtek, stb. Utána a kis helyfoglalásommal felszállok, de persze 20 percbe telt, mire a kocsi egyik végéből átjutottunk a másikba, mert mindenki össze-vissza kavart a cuccaival, és gondolta, más mindenki ráér. A helyem pont egy román nagyszülő-páros mellé szólt, akik végigkamerázták az utat, és épp arról folyt a szó, hogy"Marcsi, ha itt pelenkázod át a gyereket, biztos megbüntetnek, de én aztán ki nem fizetem." Megkérdem, hogy az ott a széken az az ő cuccok-e, "igen, a miénk, kisasszony, nekem foglalásom van, bár a szék nem tudja, kié". Mondom, igen, az az én foglalásom. Persze, végigkamerázza az utat. Mondta, hogy óó, akkor ő segít nekem pakolni meg minden, mondom, köszönöm, nem, nem hinném, hogy elférünk. olyan sok cuccunk van mindkettőnknek. Szóval beálltam az ajtóhoz elég elszomorodva. De szerencsére, Bécsben szálltak le, szóval le tudtam ülni és rendes magyar lány ült mellém, Kelenföldig jött. De olyan jó érzés volt hazaérni. Mondjuk a 4-6-os vonala elég kontrasztos volt a kint megszokotthoz képest :D

Szombat este negyed 11-kor értem vissza, vasárnap este 7-kor már dolgoztam is, imádom :D Jó volt visszatérni is. Sajna, elkezdődött a sulis hajtás, beadandók, kiselőadások, anyaggyűjtés és vizsgák. Az egyik beadandóm témája a Mainz-i és a budapesti zsidóság történetének az összehasonlítása. Egy kiselőadást meg egy cseh és két francia lánnyal csináltunk közösen a Mainz-i zsidóság ezer évéről. Elég sokat gyűjtöttem hozzá, kiállításra mentem, ezek után a furcsa tanár meg teljesen lehúzta....érdekes. Nem baj, nagyon meglepődött a prezentáción, mert olyat pattintottam le, csak nézett, minek is kötött bele mindenbe..

De itt szívesen kittérnék rá, mégis hogy képzeli el az előadást két francia lány. Angol tudásuk annyira nem kiemelkedő, a témát akkor osztották fel, amikor én Berlinben voltam, de olyan eredményesen sikerült, hogy 300 évet kihagytak. Ez nekem tűnt fel, így én nyertem meg, hogy megcsinálhattam azt is pluszba. A hang-out-juk wikipédiáról kimásolt szövegekből állt, ami kb. 4 oldal volt, mondtam, hogy ezt így el ne merészeljék a tanárnak küldeni, sikerült két oldalasra rövidíteni..direkt megcsináltam előre az én szépen pontozott-szintezett hand-out-omat, hogy esetleg leeseik nekik, hogy másolhatnák, de nem..ezek utána megkérdezték, hogy nekem mennyi idő felolvasnom az anyagomat. Mondom, milyen kérdés ez, barátném? A kölcsönös értetlenkedés után leesett, hogy tényleg azt kérdi, amitől félek: mennyi idő felolvasnom prezentáció közben az anyagomat..mondtam, hogy nem tudom percre pontosan, mert nem olvasni fogom. Ők ezen eléggé kiakadtak, mert hogy eddig kb kétszer tartottak előadást, és akkor is engedélyezett volt az olvasás.

De letudtuk, most várok a beadandóm eredményére, amit már egyszer visszaküldött a tanár javításra, és jól felcseszett vele, mert olyan stílusban beszél, mintha semmire se becsülné az ember munkáját. Szóval, nem várhatok sok jót, de ez van. Lesz majd a vizsga, feladott pár könyvet (angol) a német döntéshozó rendszerekről, államberendezkedésről, választásokról és történelemről, de ez van. Egy esszékérdés lesz, nem tények és adatok nem számonkérve..ki tudja, mi sül ki belőle.

Németből is írunk, a tanár eléggé kilengő, pl. múltkor megdicsért, utána meg megkérdezte, hogy miért a magyar logika alapján fogalmazom a német mondataimat. Ezt a kérdést nem nagyon tudtam már akkor sem válaszra méltatni.

Éjszakánként tanulok, olyan jó volt tegnap, beáztattam a kis lábijaimat forró vízbe és tanultam. Ma is ez lesz. Bár a kávétól már csak mélyebben alszom.

A munka jó, múltkor jött egy érdekes hír, egyik volt törzsvendégünk megölt egy embert egy kioszk-ban lövöldözésben Berlinben. Kérdezték, hogy emlékszem-e Alira, akiből van egy pár, de mondták, hogy szét van varrva a keze és mindig cappuccinot ivott, szóval tudtam. 

Most éppen odavan a főnököm Törökországban, tíz napra lelépett, csütörtökön jön vissza. Minden nap lenn vagyok kicsit csekkolni. hogy minden okés-e, ha kell segítek. beste Mitarbeiterin.

Péntekre szabadestét kérek, elmegyünk a német csoporttal bulizni, meg előtte mással (az itteni anyukával) korcsolyázni. Ő is megdicsért, hogy javult a németem, meg a munkahelyiek is.

21-én jön értem apukám, szóval 23-án megyünk haza:) addig még jön pár kirándulás, igyekszem mindent ezen a hétvégén betervezni, bár már megvan, csak pontosítani kell az adott helyszíni programokat.

otthon toplistás dolgom lesz life1-ba bérletet venni ÉS HASZNÁLNI IS.

majdnem két év. de semmit sem kopott. vissza fogok térni, írnom kell.

Ha valami, akkor Berlin.

Ha valahol, akkor Berlinben.

Ha valamit, akkor Berlint.

Ha, Berlin.

egy kis beszúrással kezdem, most vettem észre, hogy az előző bejegyzésem szépen privát minősítésben volt :D:D haha. de most már éles lett az is, plusz megírom most szépen Berlint, mert nem tudom, írok-e még a héten hazautazásom előtt.

Szóval, 11-én, szerda reggel indultunk vonattal Berlinbe. Ami azért is volt fura, mert megszoktam, hogy 12-én, szerdán van a névnapom, nem tudom, az évek során valahogy így összekötöttem. Szóval egy kis zavarodottság volt bennem, de amiatt is, mert előtte 5 napot dolgoztam hajnalig, beadandókat írtam, így ezeknek köszönhetően kicsit furcsán indult az út, amihez hozzátett az is, hogy én hiába néztem meg előre, hogy van egy vonat fél 9kor, amivel 5 óra alatt érünk Berlinbe, és hiába örültem ennek, kiderült, hogy igen, ezzel a vonattal megyünk, de nem végig, átszállunk inkább 6-szor, hogy olcsóbb legyen. De nem vész, tudtam alukálni, meg volt pár zimbo szalámis szendvicsem, szóval elvoltam. Az első átszállásunk viszont úgy nézett ki, hogy szóltam Zolinak, hogy majd keltsen fel, mert aludni fogok, erre ő, hogy jó, persze, még ébresztőt is állít. Erre arra kelek fel, hogy "b*zmeg, túlmentünk", mert azért elég nagy csoport voltunk, és szétszóródtunk az ülőhelyekért. Ez nagyon feldobott, mert hogy ő is elaludt, az ébresztőt meg kinyomta. De ahogy felkeltem és kinéztem, láttam, hogy még nem mentünk túl. Szóval nem volt vész.

Lassan, de biztosan átértünk ám Berlinbe. Elég egyértelműen látszódott, mikor értünk át keletiesebb településekbe, akár egy jó dunántúli elhagyott vasútállomás, olyan volt a hangulat.

Berlinbe beérni csoda volt!! Természetesen, épp aludtam, de felkeltem, ahogy beértünk. Komolyan, végre lehetett újra érezni azt az alapvibrálást, amit pl Pesten. Olyan jó volt. Emberek mindenütt, nagy pályaudvarok, kivilágítás, hangosbemondó, stb. Ezt követően az egyik metróval, amik olyanok kb mint a mi kisföldalattink elmentünk a hostelbe, ami nálunk egy jó kétcsillagos szálloda lenne :D Minden nap kitakarították a hatágyas szobánkat, saját fürdőszobánk volt, svédasztalos reggeli. Szóval király volt. 

Amúgy a tömegközlekedési járművekből túl sok van és túl indokolatlan vonalakon járnak :D Meg az, hogy van S1-S7 meg U1-U9 is, kikészített ám, de egész jól teljesítettünk.

Első este a hostelben volt getting to know each other parti, de a mi szobánk bírta ám a legtovább. A többiek bizonyos indíttatásból az egyik már gömbökkel feldíszített szobanövényt is felhozták a szobába, majd svád törzsi nótákkal táncolták körbe :D Ezt követően a francia srác mondta, hogy ez a névnapi ajándékom (mert a nővérem ajándékát ott nyitottam ki), de utána elvinné az anyukájának. Játszották kicsi a rakást is egymáson :D Igen, vegyes szobák voltak, de a legkevesebbet a szobában voltunk, nagy sűrítés volt ez a pár nap. Vacsorázni meg mi néhányan egy olasz étterembe mentünk, ami nagyon jó volt!! Olyannyira megihletett, hogy paradicsomlevest is ettem ott.....igen, én!! És nagyon finom volt!! Igazi jó sűrű, megállt benne a kanál, ah! A pincér egy olasz úr volt, és valamiért néhányszor megmasszírozta a francia srácot, aki ennek először örült, de utána kissé megszeppenten elvörösödve pislogott körbe :D Amúgy a franciák iszonyat vörösek lesznek az alkoholtól :D:D

Második nap délelőtt elindultunk a városi túrán. Megnéztük a bazi nagy parkot, a holokauszt emlékművet, hozzácsapva a homoszexuális emlékművet, ami egy nagy kő, benne egy tévé, amin homopornó megy. A cigányemlékművet is meg akarták mutatni, de nem találtak oda a csopivezetők, és szerencsére megelégedtek egy Goethe-szoborral is :D A Brandenburgi-kapunál éppen ott voltak az éhségsztrájkolók, a másik oldalon meg a pénzért fényképeszkedők. Messze megéri ez a munka, egy sor képért 2-3 eurót bekérnek. Az én sorozatom viszonylag jól sikerült, mert Zoli állítása szerint "befagyott", aztán utolsó nap kiderült, hogy az ő kezében azért történik meg, mert nem elég, hogy lenyomva tartja a telóképernyőn a gombot, még hosszú ideig is teszi. De azért vicces volt, ahogy a fejembe nyomták a kis katonasapijukat. Ott vannak még a nagykövetségek (magyar is!!), egy szép nagy karácsonyfa, a másik oldalon még mackónak beöltözött egyed is meg a babaágyas csávó. egy babaágyban ül, eljátssza, hogy kiesett a cumija, vissza kell neki adni, még szomorú fejet is vág, aztán amikor segítek neki, elkapja a lábam, én meg sikítok és ugrom egyet :D:D aztán bedőlök neki még egyszer.

Amúgy itt rettenetes hideg volt éppen!! Az unter den Linden meg szép, csak surprise, éppen felújítás alatt áll. Meg ott tekeregnek a csövek is. Hó sajna nincs..........

Délután megnéztük a karivásárokat, Alexanderplatz-ot, egy kisebb bevásárlóközpontot, ledöntött templomokat, Rotes Rathaus-t, a Múzeumszigetet, ahol megkértem egy ázsiai turistát, hogy csináljon rólam képet, majd ő is nyújtogatta nekem a gépét, meg mutogatott rám, mondom, "ja, natürlich", nyúlok a gépért erre, nem, kiegészíti a jeleket azzal, hogy rám, magára mutat közösen, majd a többiekre meg a kamerára, és jön átölelni. Mondom, jól van, gyere, persze. Erre elkezdett velem fényképeszkedni egy ázsiai turistacsoport :D:D Nagyon aranyosak voltak, de a képeken szerintem kis kétségbeesés is fog látszódni az arcomon :D Egyébként nem tudom, miért tették, biztos a perfekt német mondataim (csinálna rólam egy képet, kérem és köszönöm), szőke haj, kék szem kombóm meggyőzte őket németségemről, vagy akármi :D De aranyosak voltak, nagyon örültek valaminek.

Gyönyörűek az épületek, de ott is mindent felújítanak, és túl sok a látnivaló. Ott van a Humboldt Egyetem is, az Opera, meg a dóm is. Utóbbiba bementünk és bejártuk, de az hatalmas!! Nem hittem volna. De megérte.Szép nagyon, a kilátás is nagyon szép, bár a köd-szmog kissé levett az értékéből. Ez jellemző az egészre, a köd-szmog miatt fel se tűnik, hogy épp a Fernsehturm alatt állsz..elég szomorú. Azt sajnálom, hogy oda nem tudtunk felmenni, pedig terveztük, csak mivel tényleg nem láttuk mi sem a tornyot, az a 13 eurós belépő nem tűnt kifizetődőnek. De úgyis visszatérek, és majd akkor :)

Késő délutáni program pedig a bunkertúra volt. Lementünk a szépen felkészített és akármikor használható rengeteg bunker közül kettőbe. Az egyik metróállomásnak készült, de végül átalakították, a másik pedig jelenleg is metróállomás. A túravezető srác nagyon sokat beszélt, csomó érdekességet. Hány bunker van, mennyi embert képes elszállásolni, hogy "telt" lenn egy nap, energiaelőállítás, konyha, fürdőszoba..nagyon szívesen írok-mesélek még erről, tényleg hihetetlen pozitív és negatív értelemben is, milyen készültség van ott.

Este beterveztek egy nagyon király rock-metal bárt, de én nem élveztem a klubot, túl fáradt voltam. Igen, én vagyok még mindig. Paradicsomlevest eszem, kihagyok egy bulit..Szóval inkább taliztunk a hostel előző esti pultosával, aki nagyon készségesen viselt el minket az este :D Nagyon sokat mesélt Berlinről, meg magáról is. Jó volt mindkettőt hallani. Pl a barátunk még csak 24, de már megjárt a Duna-túrán át Brazíliától kezdve Dél-Afrikán át elég sokmindent. És az eü-bizti miatt jár egyetemre :D És szereti a magyarokat, csak először átsuhant valami az arcán, amikor tudomására jutott, hogy magyar vagyok, és annyit fűzött hozzá, hogy összetörte egy magyar lány a szívét. Poor guy. Mondta, hogy Berlinben olyan király csak úgy a tetőkre felmászni. Aztán kiderült, hogy azokról az épületen kívül állók építési szerkezeteken való felmászásra gondol :D Mondtam, hogy na de a szigorú német rendőrség meg stb. De ők itt ilyenekkel nem foglalkoznak, túl sok komolyabb gondjuk van :D Az egyik parkban láttunk egy rókát, amiért én teljesen odavoltam!!!!!! EGY RÓKA BERLIN KÖZEPÉN!! A srác egyszerűen mondta, hogy ne lepődjek meg, nagyon sok van belőlük, ott éldegélnek békésen a parkban, mindenkinek alap. De hihetetlen volt, tényleg ott sétált és szaglászott tőlünk pár méterre. Kint a külvárosban meg vaddisznók is vannak, mert a város nagyon durván egyben van a várost körülvevő erdővel, és csak így át-átsétálgatnak az utcákon a kis vaddisznók.

Pénteken a Bundestagban indítottunk, ahol megint túlbonyolítottak mindent. Odarendeltek minket igen kellemetlenül korán, csomót kellett várni, de legalább a kapu és a váróterem között 4 kísérőnk is volt. A vizsgálat igen éles volt, pl Zoli kése vidáman jött be, Az övcsatot viszont alaposan átnézték. Az ottani bejárás is nagyon jó volt, csomót meséltek. Jó volt ott üldögélni, nézelődni, ám ott voltak az újjáépítés-tűz előtti képek is, meg ugye látom a mostanit. A régi nekem sokkal jobban tetszett. Annak volt méltósága, ez a mostani, túl puritán nekem, túl letisztult. Viszont szépen ki vannak alakítva a látogatók számára a részek, kis emlékterem, makett, sok infó. Az viszont király, hogy néhány összefirkált falrészletet meghagytak, igen tanulságos. Az üvegkupola meeeeeeeeeeeeeg nagy és huzatos, meglepő :D Felsétáltunk, megettem ott a kis uzsimat, csináltunk sok ugyanolyan képet, igazi turistaként viselkedtünk, nem kell aggódni. A lifthez menet lefele meg találtam még 10 groszt is (lengyel apró). Amúgy a bejárati ajtók csak úgy nyithatók, hogy van egy kis fülke, be kell oda állni, bezárják mögöttünk, és ha bezáródott, akkor nyitható az első :D Eme gombok megnyomására is külön ember van ám :D

Ezt követően elmentünk megnézni a Budapester Strasse-t, persze nem mindenki :D Az állatkertet is kívülről, meg a szép kis 3,5 km-es bevásárlósugárutat. Nem mondom, hogy nem éreztem jól magam, viszont én elsősorban a tipik Berlinért mentek, és akármennyire is szerettem volna cipőt venni, nem! Elmentünk egy vietnámi étterembe ebédelni, ami nagyon finom volt, majd tovább a Story of Berlin interaktív múzeumba. Minden progi amúgy szabadon választható volt, szóval aki jött, jött, aki nem, az nem. Így pl a szobatársaink jelentős része csak dél-egy körül kelt, írtak, hogy mi a program, és ők éppen downtown-ban sétálgatnak :D Esetleg, hol van az a nagy bevásárlóutca, amit mondtam. 

A múzeum nagyon király!! Ketten jelentünk meg amúgy a találkozón :D Szörnyű. A kísérők nagyon örültek amúgy nekünk, több okból is. Látták, hogy nem felesleges ilyen progit is szervezni, valamint, nem hiába kaparták magukat össze a hostelben, hogy el tudjanak jönni. Szóval bejártuk azt a múzeumot is. Interaktív múzeumként van definiálva, ami annyit jelent, hogy a kihelyezett tárgyak, bútorok tapizhatók, használhatók, szóval nekem való. És hatalmas. Nagyon nagy!! Ott aztán azt is meg lehet tudni Berlinről, hogy változott a fűszálak növekedési üteme az első hangosfilmek bekerülése és az első szagelszívó beüzemelése között. Itt is volt egy bunkertúra. A csaj itt sokkal pörgősebb volt, kevesebb hülyeséget mondott mint a srác, lényegretörőbb volt, de mindent megtudtunk. Nagyon bejönnek ezek a bunkeres témák, olyan érdekes. Ez a bunker pl középen teljesen kettéválasztható, ha az egyik oldalon lenne egy lázadás, fertőzés stb. Ezért az elrendezés is ugye olyan, hogy egy-egy konyha, felügyelői, stb. Meg ez a bunker hajómotorral megy, és mivel igazán takarékoskodni kell az árammal, 0-24 sötétség van mindenütt. Az ágyak, az elrendezés, a használati tárgyak. Annyira izgalmas!! Amúgy a többi szint parkolóház. A múzeum kialakítása testközeli, nincsenek kis vitrinek, és jó nagy. Érdekes dolgokkal van tele az is. A második vh-s dolgot amúgy ügyesen letudták, oda rakták ki a legtöbb írásos és legkevesebb interaktív-képes-akármilyenes dolgot, nehogy valaki már foglalkozzon ezzel.

Ezután visszamentünk a hostelbe, ismét volt egy kis get together, aztán elmentünk bulizni, most én is beszálltam ám. Úgy terveztük, hogy elmegyünk a Watergate-be, a legmenőbb helyre. Amúgy zárójel, az ottani bulikban hajnali 1 előtt semmi nem történik. A többiek meg a rockos helyre fél 9re mentek le, mert addig van ingyenes belépés :D ÉS BENN SÖRÖZTEK A BULI KEZDETÉIG. Van itt aztán stratégia, miegymás. A Watergate elég szenzációhely, leszámítva, hogy nem engednek be oda embereket. Mi elterveztük, hogy mivel minden lányra kb két fiú jut, és a csinos külföldi lányokat majd beengedik, a fiúkat meg mind kísérők, igazán elrendezkedtünk formulába, és én mentem elsőnek, de nem sokáig :D:D:D:DD Bizti úr küldött, hogy "too young", de gondoltam, rajtam nem fog ki, mert én már elmúltam 18, nézze csak meg jobban. Erre hogy a buli 21-es. Mondom szerintem nem, de nem mentünk bele, mert így már a többieknek sem akaródzott bemenni (tuti, mert külföldiek vagyunk). Szóval átmentünk a matrix-ba, ami nagyon király hely, bár annyit kifizettünk a belépésért, hogy bele se merek gondolni. Két terem van, egyikben a retro partimuzsika, másikban meg a jó gyors elektro-hiphop-dance-party, de olyan keverésekkel, hogy mire elkezdem énekelni, már két számmal odébb van. Ja és gogo táncos lányok. Ketrec. Volt egy kerekes székes is, ő is ott bulizott, aranyos volt. Mindenki természetesen kezelte, egyszer, remélem, lesz ilyen hely Magyarországon is..Szóval kicsit durva hely volt, de nagyon király! Néhányan eljöttünk korábban, mert terveztünk másnap életben lenni, meg nekem kikészült a lábam a folyamatos magassarkúzástól. Szóval király volt. Visszafogottan kiterültünk pár órára. 

Szombat délelőtt a Stasi börtönbe tettünk látogatást. Ez is olyan jó volt. Király volt bejárni ezeket a helyeket, megtapizni a falakat, ott hallani a történeteket, amiket olvashatsz a neten, újságban, stb. Mondjuk itt is volt egy nagyobb űr, amit a váróban töltöttünk. De itt vettem magamnak egy könyvet!! 111 hely Berlinben, amit nem szabad kihagyni. Szóval muszáj lesz még egy ideig Berlint járkálnom:) nem a klasszikus helyek vannak benne, dehogy. Hanem az eldugott, igazi különlegességek. Egy hatalmas állatpark, ami nem állatkert, hanem olyan, mint egy örökbefogadási központ..csak ott együtt vannak az állatok tényleg, nem egyesével szétkerítve, minősíthetetlen körülmények között. Kifutók, minden. Nyulak, kutyák, stb. Van a könyvben még néhány egy-egy híres történelmi személy eldugott kis lakása, vagy a denevérbarlang, esetleg egy igazán öreg és historikus fa.  A börtön jó volt, csak úgy járkáltam volna még benne. Megnéztük a cellákat, kihallgatókat, irodákat (amiből több volt, mint cella), garázst, udvart. Az idegenvezetőnk amúgy az utolsó előtti állomáson rosszul lett, én refluxot állapítottam meg a tünetek alapján, de a lényeg, hogy szegény úr kiment egy kicsit és furin, de már jobban tért vissza. Nagyon hideg volt.

Ezután szabad délutánunk volt. Így elmentünk megnézni a Berlin Wall Memorial-t. Szép kis emlékpark van kialakítva, de minden, de minden a falról szól. Csomó infó van róla, tudom, fontos is, viszont mindenütt meghallgatjuk-elolvassuk..Az East Side Gallery csalódás. Undorító módon össze van firkálva minden, elég lehangoló volt. Nem lehetett rendesen nézni egy képet, mert rá volt firkálva 28ezer más dolog..de ez sajna az egész városra jellemző, mindenütt firkák és tapasztások..de persze, azért megnéztük, lefotóztuk, ott jártunk.

Én ezután megcéloztam néhány boltot, de sehol nem találtam megfelelő termékeket a lábamra, pedig szétsajgott egész nap, inkább sarokjárásban evickéltem már, de rálépni nem bírtam. Fél hétre vissza kellett menni a hostelbe, együtt mentünk záróvacsizni egy étterembe. Ott viszont igazán ínyemre való termékekkel találkoztam, nagyon finom volt. Kicsit mondjuk hüvi volt a husi, de legalább nem merenghettem közben a derék- és lábfájdalmaimon. Vacsi után még kimentünk a Checkpoint Charlie-hoz, ami tényleg csak annyi, amennyi a nevében van. Terveztük a Fernsehturmot is, hiszen éjfélig nyitva van, de a láthatatlanság következtében inkább nem.  Amúgy a bevásárlóközpontokban annyian voltak, hogy rendőrök terelték az embereket, meg mutogatták, ki merre menjen..Szóval a király kis emeletes busz első emelet első széksorát elfoglalva elmentünk még esti fényben is megtekinteni a Győzelmi oszlopot, ami hatalmas, de méltóságteljes, akárcsak a Brandenburgi tor. Ekkor is igazán hideg volt. De szerencsére jó rétegesen fel voltam öltözve.

Mikor visszaértünk, mindenki teljes erőbedobással beleélte magát az utolsó estébe, én viszont annyira voltam képes, hogy a jó bő, meleg garbómban és a kis papucsomban összekucorodjak egy fotelben és nézzem őket. Így van, utolsó este pihentem, és nem buliztam. Persze, jó lett volna, de elhagyott erőm, plusz ott volt az a tény is, hogy 1-kor indulni buliba, úgy, hogy fél 10-kor indulunk, vagyis 8 körül kelünk, mert reggeli, gyülekező, satöbbi, és mindent el kell érni, nem biztató. Plusz a csoport egyik fele Matrix-ba ment, ami még egyszer földhöz vágott volna, a másik fele pedig a KitKat-ba, ami felkeltette érdeklődésemet, mert mindig beöltözve mennek az emberek, viszont én nem vittem semmilyen annak nevezhető cuccot, anélkül meg kevésbé móka. Szóval, igen. Paradicsomleves, bulik kihagyása, pnagás van, bevallom, de nagyon jól esett.

Vasárnap reggelire jól bekajáltam, aztán hazajöttünk nyugisan. Az egyik vonat, amin 2 órát utaztunk, annyira kényelmetlen volt, kikészített. Hazafele TUTI nem olyannal megyek, innen megmondom!! Ajánlom..bár, ez nem kérdés, mert az csak ilyen regionális gettó volt.

Összefoglalva, Berlinnel működött az első látásra:) Nagyon megtetszett. Tényleg látni kell mindenkinek, igazi világváros. Kivédhetetlen, sajnos, hogy ne hagyj ott rengeteg pénzt, de megéri. Ez a három nap nekünk sajna csak olyan volt, mint egy spoiler-trailer, de arra pont elég volt, hogy biztosan visszajöjjek majd, még biztosabb tervekkel. Ja, és a watergate-ba akkor is be fogok jutni :D

Nagyon élveztem, olyan volt minden egyes metrómegállóból felsétálni, mintha más-más városba, de mégis ugyanabba érkeznék meg. Olyan boldog vagyok, hogy elmentem. És hogy majd visszatérek:):)

De visszatérés és boldogság: most hétvégén <3

Képeket majd töltök fel!!

Úgy látszik, beálltam kb egy ilyen kéthetes időszakolásra. De nem baj, összejönnek így rendesen a dolgok.

Mi történt azóta? Utsó alkalommal épp itt volt a Juli, akivel miután nem találtunk megfelelő és üres éttermet, inkább fotózkodtunk egy falra rajzolt szomorú szűzzel. Közben betámadt minket egy mindenféleképpen ismerkedni és találkozgatni akaró koszovói (?). De ezt követően találtunk jó kis kajahelyeket!! utána lévő héten pedig a nővérem is :) Vele folytattuk a jó sok és finom kajálást, volt megint csülök, kolbászok, sajtok, sörök, aj, boldogság volt. Nagyon gyorsan elment az idő, amikor itt voltak, mikro és makro értelemben is: Az akkor éppen telő idő is, plusz az egész erasmus-időszakot tekintve is. Rohan az idő, jól megy el. Regivel voltunk Frankfurtban, ő nagyon odavolt érte, én elég megviselt voltam már a nap végére. De a karácsonyi vására nagyon jó!! Szép nagy, benyúlik a kis utcákba is. Nem viccelek, de szerintem több kajapult van mint ajándékos. Ettem gőzgombócot is, de elég hazugság, mert ha kérsz rá vaníliaszószt és lekvárt, akkor két euróval drágább..de van ungarische Langosch meg Schiff András koncertplakát. Megnéztük a szép nagy eurot, a dómbon orgonajátékot hallgattunk, majd nem emeletes vonattal hazajöttünk (odafele én azzal mentem).

Az itteni karácsonyi vásár első napján kinn voltunk, de nem lehetett mozdulni! Nagyon szép, teli fényekkel és forralt borral, csak sokan vannak és hiányzik a hó. Olyan szép kis díszeket csinálnak! Kajában ezt sem kell félteni. Van egy leveses, aminek nagyon megörültem, szép cserépben adják a terméket, viszont a választék a krumpli-gulyás-káposzta-virsli variációkból áll, olyan aranyos :D

Tanulmányaim jól mennek, sokat nem lehet róla mondani. Megszoktam már egy ideje. Ami fontos lehet, hogy jövő hétre csoportmunka van, és az eheti óra elmaradt, hogy azt az időt inkább fordítsuk a csopimunkára. Érdekes.

Mivel tényleg rohan az idő, végignézem majd a jó kis kirándulós ajánlatokat, mert még el szeretnék menni pár helyre. Meg ugye majd haza is utazom lassan, jeee. Mama olyan aranyos, már az ágyat akarja nekem bevetni, Anyu meg kérdi, mit főzzön nekem. A kiskutyáim meg tovább rosszalkodnak.

A munka jó, néha furi, néha sok, de vasárnap legalább egy felvidéki félcigány menyecske mulatott nálunk a romániai csávójával. Utóbbi nem tudott magyarul, de olyan jól fogyasztottak, hogy először whiskey-kóla és Baileys, utána Chianti-t akartak, de nem volt, szóval egy üveg vörösbor és egy kóla, közben két amaretto két kávétejszínnel, majd vissza a whiskey-kólához. Mivel mindig török-libanoni-koszovói-kurd-stb nemzeti zene megy, megszántak hajnalban, és mondták, hogy rakjak be magyar zenét. Alig kezdtem el gondolkodni, megcsillant a szemük, és a csávó berakta az amúgy szép Koltay-s szeretleket. Furi volt ott hallani. Utána odahívtak kétpercenként az asztalukhoz, hogy "Fraulein", a főnök megörült, hogy hoho, itt akkor lesz borravaló, küldözgetett oda ő is bőszen, még azt is megengedte, hogy igyak velük egyet és leüljek negyed órára hozzájuk. De ezek után megkezdődött a 80%-ban fogatlan nő ámokfutása, és előjött, hogy rakjam már be azt, amiben a Majka felesezik, de legalább négyszer rakjam ám be, aztán Kicsi Grofotól azt a dali dali-t, meg valakitől a pure love-ot is. Ezek után táncolgattak, csábító volt, közben bekeveredett egy meghatározhatatlan nemzetiségű széle-hossza egyenlő, gyanúsan merev részeg nő, aki elkezdett még red bull-vodkázni és kávézni. Meg a főnök mondta, hogy már nincs több, de mégis kb 4 utolsót kapott, ott sírt a főnöknek, meg mondta, hogy ha anyagi gondjai lennének majd valamikor, akkor csak szóljon neki és kisegíti. Egyszer felállt, de a gatyája nagyon ijesztően lecsúszott hátul, gun's'roses meg már nem tudom, milyen számokat akart hallgatni. Szóval jó kis este volt ez is, meg velem nem viselkednek rosszul, meg amúgy sem. De ha mégis, már minden ott dolgozó kijelentette, hogy viselkedjek csak úgy, mintha a bátyáim lennének, majd ők aztán megvédenek..de reggel megint reggeliztünk egyet, aztán ez volt.

Ma este még elmegyek spanyol barátnőmmel az óvárosba, kifigyelt valami borkóstolót. De nem fog sokáig tartani, mert visszafogott szélvihar van azért itt is. Elméletileg 12 perc múlva bekopogtat, és nem kockáztathatok, hiába spanyol.

Egészségem, amúgy, köszönöm, van. Jól érzem magam, egészen feltöltöttek a kis látogatóim. Testsúlyilag is, így most tényleg megszorítások vannak. Ettem mostanában szusit is, elvagyok. Meg a menzán is kajálgattunk finomakat.

Lehet, majd írok még bővebben, de most lekötnek azért a sulis dolgok, Pázmira kell beadandózni, papírmunkázni. Annyinak örülök, hogy elkapott a hangulat, sikerült rászánni magam, szóval látom magam előtt a dolgokat, egy már félsiker van. 

Juj, és kaptam ugye kis értesítőt, hogy ajánlott levelem jött, a postán átvehetem. És mivel dhl-es volt, gondoltam, csomag. Írtam is anyunak, hogy "na, ideért", de mondta, hogy nem ők küldték :D szóval végigizgultam egy fél napot, hogy tuti valami jó kis 800 euros számlával dob meg a német állam. De nem, csak egy levél a Fehér Háztól, ami igen nagy boldogságot okozott :)

Jövő héten Berlin, meg a névnapom. Végre kinyithatom az ajándékom, Regi elhozta múlt héten, de nem nyithatom ki. De mivel nekünk is be kellett pótolni a szülinapját, itt kapta meg az ajándékát, aminek örült, plusz főztem tejszínes-fokhagymás csirkemellet és sütöttem pudingos.körtés-rakott gofrit :) a tetejére kirakta ám a 18-at ;)

Jön a karácsonyi bevásárlás, szerencsére, néhány, de csak nagyon kevés ötletem van már. Azokért is lesz majd még egy jó kirándulós kör.

De most tényleg megyek öltözni!

Amúgy van egy apróság, amit nem értek.

Mindenkivel, akivel beszéltem, azt mondja, egyáltalán nem jó itt az oktatás. Én is bevallom, nem sok új dolgot tanultam a kommunikációtudományt illetően. Inkább csak a német sajátosságait lesem el. Persze, érdekes is lenne, ha az elméleti alapok itt mások lennének, de..hogy lehet úgy elvégeztetni-elvégezni az egyetemet, hogy nem kötelezik a hallgatókat, hogy az egyes órák anyagából számot adjanak? Persze, ott van a modulvizsga - de az messze nem ugyanaz. Az elvárások sehol nincsenek. Minden meg van engedve kb a diákoknak. Amikor odajönnek úgy előadást tartani, hogy a ppt nincs megfelelő formátumban, nincs ppt, nincs handout, akkor a tanár csak bólint, semmi. Nem is nézett ki úgy, aki ezt később felróná. Hiába mondta el, hogy minden csoport 20 perc, handout, ppt, semmi. Saját tapasztalatom alapján a Pázmányon ilyenkor legjobb esetben is alapból egy jeggyel rosszabbról indulok. Nekünk pár napra előre el kell küldeni az anyagot, nekünk kell biztosítani a gépet is, mindent. Itt meg? Boldog a tanár, ha bemész az órára. Nem tudom, ezt hogy engedhetik meg maguknak. 

Hasonló, amiket az unikliniken a gyakorlatukat végzőktől hallottam. Ők sem tanultak semmi újat, ők is annyit hallgatnak végig ismét, mint én: már levizsgáztunk belőle pár szemeszterrel ezelőtt.

Nem látom át, hogy lehet mindez, illetve akkor mégis miért van mindez Németország körül? Jó, persze, tudom. Csak kicsit vicces, hogy a magyar oktatást még mostanában is hatásosabbnak érzem.

Ettől függetlenül örülök, hogy itt vagyok, mert megéri. Nem csalódás, csak furcsa. Ha akarsz, akkor lehet itt tanulni:) Csak túl nagy liberalizmust hagynak még ebben is a diákoknak.

ui: még mindig fúr

Itt vagyok ám, még ha most éppen lélekben a 3 órája non-stop fúró lakót kínzom is. Hihetetlen, ki akarom magam aludni egy jó nyitástól-zárásig munka előtt, erre ezt kell hallgatnom reggel óta :D:D Gyűlölöm. Zárójel a fúrási tilalom meg ilyenek. De most a kis fejhallgatómmal és a retro zenékkel kezdek megbékélni. De miért nekünk kell alkalmazkodni a degeneráltakhoz?? Tegnap este is már hulla fáradt voltam meg mondjuk úgy egész nap.

De az utóbbi két hét történései. Járok szépen iskolába, számomra is meglepő, egyre többet értek meg. Lett munkám is, egy vízipipa bárban vagyok kiszolgáló-pultos-akármicsoda. Király, mert minden munka végén kifizet kp-ban. Csak a héten furi volt, mert beírt csütörtök-péntek-szombat-vasárnapra, ami pénzben király, csak itt a Juli, ezért annyira nem érzem, és csak pénteken és vasárnap megyek.

Befizettem a lakbért is. Küldtek Rundfunkbeitragos levelet is, hogy fizessek az okostelefon, számítógép stb után, de esélytelen.

Hétfőn jött a Juli, és annyira király!! Anyu és és Mama egy hónapra elegendő kaját küldött, olyan boldogság!! Kedden meg jön a nővérem. Csomót sétálunk a városban, az egyetemen, elvagyunk. Megismerte a kis barátaimat, tegnap este pedig voltunk a Thanksgiving Dinneren. Sok finom kaja! Csak a végét szerintem eléggé elrontották, vagy csak erősen egyértelművé tették, hogy húzzunk haza korán :D Mert a kajáldából áttereltek minket a bárba, ahol kb 20 főnek van asztal-állóasztal, sötét, zaj, meleg, minden. Volt egy kis táncbemutató, az cuki volt, de tré volt minket oda átvinni. Ja, és végig volt ott egy apró pudlikutyuska, aki úgy gondolta, hogy ő lesz az énekkar karmestere :D Szóval jól bekajáltam, ott volt a családom is, ők is ettek, és megdicsértek, hogy jobb a németem! Jól esik, de ha gyorsan beszélnek, akkor még mindig offolom. De legalább nem vagyok olyan, mint az ázsiaiak, akik közül a legtöbben csak ázsiai nyelveket hablatyolnak..ha angolul, németül kérdezel, akkor csak nevetnek. És már interjút is adtam németül! Kinn volt a SWR-rádiós csaj, és elkapott, és németül kellett beszélnem! Mondta, hogy a hibák miatt ne aggódjak, aranyos, meg lehet érteni, hogy mit mondok. Szóval ez van.

Ma  Júliám elment apukájáékkal Frankfurtba kiállításozni, én megyek majd órára fél 3-ra, de megvan rá az esélyt, hogy addigra a fúró embert is elviszik valahova.....utána 6-tól meg dolgozom. Holnap meg még bejárjuk még egyszer a várost, Citadella, nagy park papagájokkal, vasárnap hajnalban meg elbúcsúzunk. Annyira jó, hogy itt van, sokkal könnyebb minden. Lehet valakivel folyamatosan beszélni, a magasreptű gondolataimat megoszthatom valakivel. Tartja bennem a lelket.

Meg az is sokat dob a helyzeten, hogy kedden jön Regi:) Tegnap volt a szülinapja, de mondta, hogy ne küldjek neki haza ajándékod, mert még sose kapott külföldön ajándékot (csak a kezét kérték meg Spanyolországban :D), és majd itt adjam át. Mondom, rajtam ne múljon:) Itt várja majd a kis pakk, jó lesz. 

Lejárok ám rendben kosarazni is, egy ázsiai ember úgy gondolta, hogy kikezd velem, és felajánlotta, hogy főz nekem kínait. IT-s ember, de nekem sajnos nem.

Egészségemet tekintve a héten rengeteg eszem és örülök neki és büszke vagyok rá!! Csak úgy csúsznak le a sütikék és rántott husik és a többi! Sőt, ma még bundás kenyér is lesz!!

A munkában meg amúgy egyedül az a rossz, hogy a hajam belefullad a füstbe:( Amúgy törökökkel-kurdokkal-stb van tele a hely, mindenki anyanyelvi szinten beszél németül..a végén még tőlük tanulok meg sem. 

A német tanfolyamon írtunk dolgozatot, de egész jó lett. Most kezdtük el a zwar, auch, einerseite UND SO WEITER  mondatszerkezetek. 

Meg holnap a piacra is kimegyünk. De erős napom lesz, mert zárásig dolgozom, saccolok egy jó hajnali ötöt. A 25 éves főnök sajna nem ismeri a "Zárva vagyunk", "Zárás" kifejezéseket.

Jövő héten meg szombat-vasárnapra kérem magam, 0-24-ben nővéremmel leszek. A két angol nyelvű Learning from the Past órámra be is viszem magammal. Amúgy ott volt ilyen kis feedback témánk, és kérdezte a tanár, hogy milyen témát hiányolunk. Én meg mondtam, hogy szívesen meghallgatnám, hogy hogyan tanítják itt Hitlert, mert átugrottuk, csak annyit beszéltünk róla, hogy melyik párt tagja volt. Mondta, hogy ez tényleg érdekes, majd igyekszik beleilleszteni. De igazából már az, hogy kihagyták, elég sokra enged következtetni..

Jövő héten csütörtökön nyit a karácsonyi vásár:) Meg már nagyon lesem, hogy mikor megyek haza és hogyan. Kell itt számolgatni, meg a MÁV még nem tette fel a december 14 utáni menetrendet. Not good. 

Voltunk a mainz-i Wildpark-ban is. Annyira nem nagy, de aranyos. Mint a Budai-hegységben a körbekerített állatok, itt is. Kis dobozból lehet a zoo csemegét pumpálni beléjük. Vannak nyulak, tengerimalacok is. Amúgy szép környék nagyon. Plusz ott van Gonsenheim, ahol gyönyörű házak vannak! Szép téglaépítésűek, nagy fákkal, ó :)

Kezdek megőrülni a fúrástól!

Zárásként egy boldog hír: vettem magamnak szép új bőr pénztárcát és gyönyörű piros telitalpas piros csizmit!!